◀  Ⓜ  ▶
 

A sivatag, kegyetlen hely. A nap �get� sugarai nappal teszik pr�b�ra az itt �l� embereket, �jszak�nk�nt pedig a h�v�s homok viharokkal kell megk�zdeni�k. M�g ha �gy is sok helyen megtelepedtek, sokan �lmodoznak egy jobb helyr�l, egy mindig b�s�gben gazdag o�zisr�l, ami sosem apad ki, ahol �r�kk�, boldogan �lhetnek.
Az ezut�n val� s�v�rg�snak h�la indult el egy sz�besz�d, mi lassan eg�sz Shurim�n kereszt�l, a haj�knak k�sz�nhet�en a t�bbi f�ldr�szre is eljutott.
Sz�besz�d, egy helyr�l, a sivatag sz�v�ben, t�vol mindent�l... egy hely ahol az embereknek sosem kell �hezni�k, vagy szomjazniuk. Mindent megkapnak amire csak valaha v�gytak... sokan el sem hitt�k, hogy egy ilyen hely l�tezhet, m�gis voltak olyanok akik rem�nyekt�l f�tve neki estek a sivatagnak hogy felkutass�k ezt a bizonyos o�zist.
Nem is sejthett�k hogy sorsuk csup�n egy ember kez�ben van.
Malzahar volt a vezet�je ennek a bizonyos helynek, mit D'han-nak nevezett el annak idej�n. Mikor a Void felnyitotta a szem�t a megold�ssal kapcsolatban... tudta j�l mit kell tennie.
L�tre hozott egy helyet ahol a hasonl� megvil�gosodott lelkek mint �k, nyugodtan �lhettek, eg�szen addig a napig m�g mind meg nem kapj�k a megv�lt�st.
Persze, nem mindenkit engedhetett be ebbe a mennyorsz�gban... hisz mindennek �ra van, nemde? Szerinte legal�bbis is volt, �s nem is kicsi.
Minden nap a hatalmas d�n�ket r�tta, hogy r�tal�ljon azokra az emberekre ki ide pr�b�ltak eljutni, �m nem mindenkit fogadott be ide. El�g volt az illet� szem�be n�znie hogy tudja, alkalmas-e arra a megtiszteltet�sre hogy vel�k j�jj�n. Legbizalmasabb embereit vitte csak mag�val ilyenkor, hisz tudta... bolond az aki egyed�l nekiv�g a sivatagnak, m�gis egyszer mindenkinek megkellett tennie... hisz a d�n�k, csak a leger�sebbeket hagyta �letben.

Ezreal sz�m�ra nem volt olyan hely, amit � nem tal�lt volna meg. Elveszett birodalmak, vagy csup�n mende-mond�k furcsa szigetekr�l? � minden ilyen helyet felkutatott, �s minden egyes alkalommal hozott mag�val valamit ami bizony�totta is ott l�t�t. Szerinte nem volt olyan, amit csak �gy kital�ltak az emberek... minden pletyk�nak megvolt a maga alapja, nem igaz?
�pp ez�rt is sz�m�ra D'han sem volt kiv�tel, csak egy �jabb �llom�s saj�t kis list�j�n amit a lehetetlen helyekr�l szedett �ssze. Legut�bb az �rny szigeteken nem alakultak a legjobban a dolgok... �gy �gy volt vele, Shurima biztos nyugisabb lesz ezek ut�n. Nem mintha ott nem lettek volna hal�los l�nyek... m�gis annyit j�rt m�r arra, hogy szinte m�r otthon �rezte mag�t. Az�ta sem adta fel hogy egy nap megtal�lja sz�leit, �s ki tudja, lehet pont ebbe az eldugott kisv�rosban vannak... egy pr�b�t mindenk�pp meg�rt. Ismerve m�r a sivatagi k�r�lm�nyeket k�sz�lt fel erre az utaz�sra, �s esett is neki amint meg�rkezett Shurim�ba haj�val.
Napok is elteltek m�r �m hi�ba kereste D'han-t... nem tal�lta. Kezdte irrit�lni a dolog, hisz ritka volt hogy valamit ennyire neh�z lett volna sz�m�ra megtal�lni.
- Ezt... nem �rtem. - mormogta halkan maga el� ahogy meg�llva a t�z� napon t�r�lte le izzadt homlok�t, majd zseb�be ny�lva h�zott abb�l el� egy kiss� ny�zott t�rk�pet.
- M�r r�g megkellett volna tal�lnom... Hiszen erre k�ne lennie... - d�nny�gte ahogy az �ltala megrajzolt t�rk�pet m�regette. Sokkal jobban b�zott ebben mint azokban amiket a shurimai piacokon lehetett kapni, �m hi�ba, �gy t�nt most m�g ez is cserben hagyta. Csal�dottan s�hajtott fel, majd egy ir�nyt�t is el�v�ve n�zett k�rbe... csak ekkor pillantotta meg azt a bizonyos karav�nt a t�volban. Szemei r�gt�n felcsillantak �s mindent visszadugva zsebeibe indult meg gyorsan fel�j�k.
Nem is sejtette, mennyire megfogja v�ltoztatni �let�t ez a d�nt�s... hisz ha akkor nem indult el volna fel�j�k, minden m�sk�pp t�rt�nt volna.
A karav�n nem hi�ba j�rt arra, s�t, meg is �lltak mikor Malzahar �szrevette a t�volban a b�za-sz�ke tincseket. Ritka l�tv�ny volt arra fel�... egy�rtelm� volt hogy mostani embere nem innen sz�rmazik. Ajkaira halv�ny mosoly k�szott, ahogy t�relmesen bev�rta a fi�t csapat�val.
Ezreal persze lelass�tott mikor megl�tta hogy a karav�n meg�llt. Furcs�nak v�lte �m... fegyvereket nem l�tott az emberekn�l, �gy egy pr�b�t mindenk�pp meg�rt. El�rve v�g�l �ket, kif�jva mag�t pillantott fel a sor elej�n l�v� f�rfira. S�t�t lila ruh�zatuk mindenk�pp furcsa volt... a megszokott sz�nekhez k�pest amiket a legt�bb civilen l�tott. Ennek ellen�re elmosolyodott, �s jobban kih�zva mag�t, intett Malzahar fel�.
- �dv�zletem uram, megk�rdezhetn�m, merre tart a karav�njuk? Esetleg, ismeri a k�rny�ket? - tette fel a k�rd�seket egym�s ut�n, �m a f�rfi nem v�laszolt neki egyb�l. Halkan h�mm�g�tt fel, ahogy m�lyen a fi� szemeibe n�zett. Ennyi b�ven el�g volt ahhoz... hogy l�ssa ki is val�j�ban. M�ltj�t, gyerek kor�t, mindazt amit eddig kellett �t�lnie... a fi� ebb�l aligha �rzett valamit, csup�n egy apr� f�jdalom ny�lalt hirtelen fej�be, mit�l halkan felszisszenve kapott hal�nt�k�hoz.
Sok lehet�s�g volt a fi�ban... sok szinte lehetetlen v�gkimenetel. J�t�knak mindenk�pp j� lesz... ezt gondolta ahogy v�g�l megsz�lalt.
- El�g r�g�ta j�rom a sivatag d�n�it... most �pp D'han-ba tartunk. - pillantott h�tra emberire, majd vissza a meglepett fi�ra. Hisz az nem sz�m�tott arra hogy pont oda mennek... pont oda... ahova egy karav�n sem tudta volna elvinni. Hi�ba volt m�r furcs�n v�letlen egybe es�s, azonnal kapott a lehet�s�gen.
- Akkor k�rem... vigyen el engem is oda, persze, megh�l�lom, amennyire csak szeretn�. - Ajkaira egy magabiztos mosoly k�szott, ahogy t�sk�j�b�l el�h�zott egy el�g s�lyos gy�m�nt zacsk�t. P�nze volt b�ven hisz tudta Shurim�ban b�rmi ilyen 'sz�vess�g�rt' nagy �rat k�rnek. A f�rfi halkan kuncogott fel ahogy a kis zs�kra pillantott, majd ahogy kitartotta kez�t a k�vetkez� pillanatban az m�r tenyer�ben landolt. Kinyitva azt, n�zte �t a ritka k�veket... a f�ldi javak csek�ly fizets�gnek sz�m�tottak neki... m�gis, betudta ezt a fi� jegy�nek a megv�lt�shoz.
- Legyen h�t... vel�nk tarthatsz. - �sszeh�zva a kis zs�k sz�j�t dobta azt h�tra a m�g�tte l�v� megb�zottj�nak. Az egyb�l eltette azt, m�g Ezreal b�lintva indult is meg h�trafel�, majd sz�llt fel az egyik teve szer� l�nyre. Ahogy megvolt, m�r mentek is tov�bb, a sz�ke pedig kiss� megk�nnyebb�lten fels�hajtva, vett el� egy pap�rt, tollat �s ir�nyt�j�t. Tudta ha t�nyleg eljutnak oda... mindenk�pp csin�lnia kell egy t�rk�pet hogyan juthat el oda megint. M�gis ahogy haladtak p�r �ra m�lva... ir�nyt�je rakonc�tlankodni kezdett, majd v�g�l teljesen feladta. Nem igaz�n tudta mire v�lni... m�gis v�g�l csup�n v�llat vonva, a napot figyelve jegyezte �gy tov�bb �tvonalukat.

Mire oda�rtek m�r k�s� d�lut�n volt, a nap m�r nem �getett annyira keservesen mint eddig. A t�volban j�l l�that� volt, a hatalmas o�zis �s a mell� �p�lt kisebb v�ros. Az �p�letek hasonl�k voltak mint b�rhol m�shol... m�gis volt benn�k p�r egyedi mot�vum is. Egyenl�re �gy t�nt a hely t�nyleg l�tezett... persze am�g oda nem �rtek �s nem l�tta a v�ros sz�l�n a t�bl�t, nem hitte el teljesen. Szemei csak ekkor csillantak fel, amint meg�llt a karav�n m�r le is pattant az �llatr�l, majd el�re s�t�lva n�zett fel Malzaharra.
- Nos akkor k�sz�ntem az utaz�st... minden j�t a tov�bbiakban. - intett a f�rfinak majd m�r ment is volna hogy k�r�ln�zzen a v�rosban. �m ez itt nem �gy m�k�d�tt, a f�rfi csup�n elmosolyodva sz�llt le saj�t �llat�r�l majd sz�lt a fi� ut�n.
- V�rj, egy pillanatot... - a sz�ke azonnal meg�llva, fordult fel� vissza. - El�g j�l ismerem a v�rost. Mit sz�ln�l, ha k�rbe vezetn�lek? - k�rdezte �s hab�r a fi� nem sejthette... nem igaz�n volt v�laszt�sa. �ltal�ban nemet mondott az ilyenekre, jobban szerette � maga felfedezni a dolgokat m�gis... ahogy gyorsan k�rbe pillantott, �gy v�lte tal�n jobb ha hall p�r dolgot egy itt lak�t�l... hisz m�gis csak nehezen jutott el ide, ki tudja, mire kell itt sz�m�tania.
- H�t persze, mi�rt is ne... de ez�rt m�gis mennyit k�r? - k�rdezte, mire egy halk nevet�st kapott v�laszul.
- Erre... a vend�gem vagy. V�g�l is, el�g ritk�n j�r erre �j ember. - felelte majd a m�sik gyanakv� tekintete ellen�re, m�r el is indult a f� utc�n, a kisebb pedig n�mi haboz�s ut�n b�r, de k�vette.
Ez a hely... mindenk�pp furcsa volt, teljesen m�s mint a legt�bb shurimai v�ros. Egy hajl�ktalant, vagy szerencse j�t�kost nem l�tott az utc�k sz�l�n, a boltokn�l az emberek nem hangosan veszekedtek az �rakon, �s m�g a kocsm�kban is kifejezetten... rend volt. Mindenhol. T�ls�gosan nagy, rend. Valami itt nagyon nem stimmelt �s ezt egyre jobban �rezte... ennek viszont a legkisebb jel�t sem pr�b�lta adni. Halv�nyan mosolyogva, hallgatta ahogy a f�rfi bemutatja neki a helyeket.
- Mint ahogy l�thatod, ez a f� utca. A legt�bb bolt, �ttermek �s hasonl�k itt vannak... na de persze, a k�lv�rosban is megtal�lhatsz p�r �rdekes dolgot. - h�tra pillantott a kisebbre kinek mosolya m�g nagyobb lett ahogy b�lintott.
- Nagyon b�s�ges, �s csod�latos helynek t�nik... ez a v�ros. M�gis... �rdekelne, mindig is ilyen volt? - k�rdezte hisz tudta j�l... itt a sivatag k�zep�n mindent�l t�vol fent tartani egy ilyen helyet, nem k�nny�... s�t. Szinte k�ptelens�g.
- Term�szetesen. - v�laszolta a f�rfi, mi egyb�l m�g jobban felkeltette �rdekl�d�s�t. - D'han-ban sosem voltak neh�z id�szakok... mi�ta l�tre j�tt ez a hely, mindenki b�k�ben �s f�ldi javakt�l telve �lhetett itt... persze csak azok, akik ki�rdemlik ezt. - Malzahar el�gedetten mosolygott ahogy ezeket mes�lte a fi�nak. Az nem is sejtette, �pp merre vezeti... egyenesen a v�ros sz�ve fel� haladtak, hol egy hatalmas templom foglalt hely�t, hol az �j tagok egy beavat�si cerem�ni�val bizony�thatt�k, hogy �rdemesek az ittl�tre.
Persze... a fi�nak felt�nt az a bizonyos ki�rdeml�s sz�... �s ahogy ism�t v�gig n�zett az embereken... az itt ott er�ltetett mosolyokon, kezdte sejteni mi is ez a hely val�j�ban, �s hogy mi�rt volt ennyire elrejtve.
- Na �s... mi�ta l�tezik ez a hely? Vannak eml�khelyek, b�rmi hasonl�? - k�rdezgette tov�bb ahogy tekintete megakadt v�g�l az el�tt�k l�v� hatalmas �p�leten, mi televolt azokkal az egyedi, k�r alak� ism�tl�d� mot�vumokkal. Ismer�s l�tv�ny volt... de valahogy nem ugrott be neki hol l�tott m�r ilyesmit.
- Nos... azt senki sem tudja pontosan. Ez az o�zis... m�r nagyon r�g�ta itt �ll, �s �gy t�nik sosem fog kiapadni. Ki tudja ki volt az els� szerencs�s, ki meg�p�tette mindezt... - hazudta hisz � maga volt az aki l�trehozta mind ezt, alig 10 �vvel ezel�tt. Azel�tt semmi nem volt itt... csak az o�zis, mi saj�t m�gi�j�nak, �s a Void erej�nek k�sz�nhet�en nem apadt ki soha. �pp ez�rt akik m�r r�g�ta itt voltak tudt�k... csak a Void tartja �ket �letben itt, a semmi k�zep�n. Azok viszont akik ennek tudat�ban voltak, val�sz�n� volt hogy m�r sosem fogj�k elhagyni ezt a helyet.
- Ohh... akkor biztos vannak a m�ltb�l fent maradt dolgok... nem igaz? - k�rdezte Ezreal hisz �t csak ezek �rdekelt�k legink�bb. Tal�lni akart valamit amit elvihetett innen bizony�t�kk�pp, �s ut�na m�r le is akart l�pni. Hisz furcsa rossz el��rezte csak egyre jobban n�tt benne... �m ha m�r id�ig eljutott, tudta nem fogja az eg�szet csak �gy itt hagyni, emiatt.
Malzahar ajkaira g�nyos mosoly k�szott, ahogy ism�t a fi�ra pillantott, ki ebb�l h�la annak maszkj�nak, nem l�thatott semmit.
- H�t persze hogy vannak... ha gondolod, el is vezetlek oda. - a sz�ke szemei ism�t felcsillantak, ahogy r�b�lintott.
- Megk�sz�nn�m...! Hisz, �rdekes helynek t�nik, k�v�ncsi vagyok a t�rt�nelm�re... - ez r�szben igaz volt, �s hab�r nem akart sok id�t itt t�lteni, min�l t�bbet akart megtudni a helyr�l miel�tt t�vozna innen.
- Akkor, ne is h�zzuk tov�bb az id�t. - felelte a f�rfi ahogy gyors�tva l�p�sein, m�r nem �llt meg k�l�nb�z� boltokat mutogatni. Egyenesen haladtak a templom fel�, a nap pedig ek�zben is egyre lejebb ereszkedett a horizonton. Mikor el�rt�k a bej�ratot... �s Ezreal v�gig pillantott a hatalmas kapun, egyszer csak hirtelen, meg�llt. Valami azt s�gta neki... ne menjen be... er�s �rz�s volt, �s ahogy h�tra pillantott a lemen� nap ir�ny�ba egy pillanatra tal�n... m�gis csak ott hagyta volna ezt az eg�szet, �m m�gse tette. B�rmennyire is er�s volt az-az �rz�s... k�v�ncsis�ga m�g er�sebb volt. Malzahar meg�llva, figyelte a fi�t, szinte meredten, v�rta mit v�laszt, mikor pedig az v�g�l bel�pett a kapun... halkan s�hajtott fel �lvezettel. K�nny� volt, oly k�nny�... minden haland�t a veszt�be vezetni.
- Erre. - intett kez�vel, ahogy elindult a hatalmas teremben az egyik folyos� fel�. A sz�ke persze k�vetve, alaposan k�rbe pillantva vette el� ism�t pap�rj�t. Gyors v�zlatokat k�sz�tett p�r �rdekesebb form�r�l, amit m�g a kinti h�zakon sem l�tott, na meg n�h�ny �rdekesebb falfestm�nyr�l is. Idegen vezet�je nem s�rgette mint �ltal�ban, minek kifejezetten �r�lt. Ahogy haladtak hab�r �gy t�nhetett nem igaz�n figyelt... egy kisebb t�rk�pet is elkezdett rajzolni a templomhoz... �s �szre vette, milyen �rdekesen ny�lnak egym�sba a folyos�k. Ak�rcsak egy labirintus... �s nem is �llt t�vol a val�s�gt�l. Ahogy egyre beljebb haladtak �gy t�ntek el a falakr�l az �rdekess�gek, �s �gy lett egyre s�t�tebb is... �m �gy t�nt nem csak �k tartanak arra. S�t�t lila k�penyekbe rejt�z�tt emberek halkan mormogva valamilyen mantra f�l�t s�t�ltak el mellett�k... sok �si shurimai nyelvet ismert, �m ez, nem hasonl�tott egyikhez sem... A f�nyek lassan lil�ba v�ltottak Ezreal pedig hab�r lelass�tott... �s meg is �llt, a m�g�tte halad� emberek egyre beljebb l�kt�k. Elh�zva sz�j�t hagyta hogy most a t�meg vigye mag�val, �s lassan idegen vezet�j�t is szem el�l t�vesztette. Gyomra g�rcsbe r�ndult �s az a rossz �rz�s csak tov�bb n�tt benne �m ekkor... m�r k�s� volt. V�g�l egy nagyobb teremben k�t�ttek ki, hol a falak ment�n helyezked� gyerty�k ny�jtottak csak n�mi f�nyt. Hab�r nehezen volt kivehet�... l�tta mindenki a terem k�zep�n l�v� olt�r k�r�l kezd gy�lekezni... ez egyre rosszabbul n�zett ki �s nagyot nyelve �tv�gva az embereken ment vissza az ajz�hoz... �m az, m�r z�rva volt. Szemei kikerekedtek hisz ak�rhogy pr�b�lta kinyitni... semmi. M�r �pp �t teleport�lt volna azon ink�bb hogy m�g id�ben elmenjen �m ekkor, m�g�tte a terem k�zep�n er�s lila f�nyek villantak fel. Test�t kir�zta a hideg, �s b�rmennyire is rossz �tletnek t�nt... k�v�ncsis�ga ism�t nyert �s lassan megfordulva, s�t�lt vissza a t�meg elej�re. Az olt�r k�r�l a f�ld�n h�rom lyuk jelent meg, azokb�l j�tt a f�ny, a f�rfi pedig aki idevezette, lassan az olt�rhoz l�pett. Ahogy megemelte kezeit, mindenki levette a csukly�j�t, �gy felfedve k�l�nb�z� feh�r maszkjaikat. Hasonl� jelekkel voltak d�sz�tve amiket idefel� j�vet l�tott... a t�meg egyszerre mormogott valamit majd mindenki let�rdelve hajtotta fej�t is a padl�ra. Ezreal arca kiss� megr�ndult ahogy lomh�n v�gig n�zett az embereken, esze �g�ban sem volt a p�ld�jukat k�vetni, helyette el�r�bb l�pdelve t�volodott el a t�megt�l, majd n�zett lassan az olt�rn�l �ll� f�rfira, ki el�gedetten mosolyogva n�zett vissza r�. A fi� sorba m�r megvolt pecs�telve, ahogy pedig kezeit leengedte, a t�meg �gy �llt vissza fel.
- �dv�z�llek titeket az e heti szertart�son... a mai nap ism�t k�l�nleges, ugyanis szer�ny v�rosunk, �jabb taggal fog gyarapodni. - ahogy ezt kimondta k�t f�rfi kil�pve a sorb�l indult meg a fi� fel� hogy elkapj�k annak karjait m�gis az kit�rve el�l�k h�tr�lt m�g jobban el.
- Na �lljon meg a menet...! - kezdett volna bele ahogy a f�rfi fel� fordult, �m ahogy az megemelte jobb kez�t, feje k�r�l egy furcsa massza szer� felh� jelent meg. Tekintete megrezd�lt, l�t�sa rohamos temp�ban egyre jobban elhom�lyosult, elm�j�ben pedig emberi sikolyok ezre kezdett egyszerre zengeni, mit�l a f�jdalom is azonnal v�gig has�tott rajta. Felord�tva kapott mindk�t kez�vel fej�hez, l�bai megremegtek �s hab�r �pphogy megtartotta mag�t m�r mozdulni sem b�rt. A m�g�tte l�v� k�t f�rfi ezt kihaszn�lva ragadt�k meg v�llait majd nyomt�k le a f�ldre, �gy t�rdre k�nyszer�tve. A fi� nyikkant m�g Malzahar egy el�gedett mosollyal ell�pve az olt�r m�g�l s�t�lt oda hozz�juk. A fi� halkan lihegve a f�jdalomt�l, n�zett fel.
- Kezdj�k azzal... hogy idek�t�nk, ehhez a szent helyhez. Hisz ez a legfontosabb... nem igaz? - nevetg�lt fel el�gedetten, miel�tt kezeit �ssze t�ve, mutat� �s k�z�ps� ujj�t fent tartva, kezdett halkan mormogni valamit, mire ujjbegyein�l lil�s f�ny kezdett keringeni. Ezreal hab�r v�laszra nyitotta sz�j�t hogy besz�ljon valamit... abb�l egy hang sem sz�k�tt ki, kezeit nagy nehezen r�ngatva pr�b�lt szabadulni, �m k�s� volt.
Mikor a f�rfi v�gzett a var�zsige megid�z�s�vel, a fi� tincsei k�z� markolva, h�zta fel annak fej�t, majd ujjait annak homlok�ra t�ve, �gette bel� kl�njuk, a Void jel�t. A fi� ism�t felord�tott ahogy b�r�n lassan megjelent az a bizonyos n�gysz�g h�rmas, majd ahogy a f�rfi elengedte feje �gy bicsaklott el�re. �melygett gyomra pedig er�sen g�rcsbe r�ndult, �m itt m�g nem volt v�ge.
Malzahar kiss� h�tr�bb l�pve, alaposan v�gig m�rte a fi�t, hisz ennyi nem volt el�g ahhoz hogy v�gleg el�ltesse benne a void m�gi�t. Kellett m�g valami... valami szem�lyes, olyan ami v�gleg hozz�k�ti ehhez az eg�szhez. Tekintete megakadt a fi� gauntletj�n... �s az abban l�v� j�l l�that�an shurimai hextech krist�lyon. Tudta az t�k�letes hely lesz... elkapva a fi� balkez�t, h�zta le arr�l annak fegyver�t, �m esze �g�ban sem volt abba tenni a jelet... nem, egyszer�en elejtette azt, majd ujjait a fi� k�zfej�re rakva, b�r�be �gette a jelet itt is, mit�l a fi� ism�t felord�tott. Teste megfesz�lt a f�jdalomt�l, f�lelem helyett viszont egyre jobban d�h�tette ez a helyzet... tudta � azt�n nem fog ebben a porf�szekben ragadni �lete v�g�ig... �m mikor a f�rfi v�gzett, �s elengedte, annak szolg�i is ugyan ezt tett�k, �gy hagyt�k a f�ldre esni.
Fej�r�l lassan elt�nt a felh�, a fi� pedig kelletlen�l feld�nny�gve, megmassz�rozva homlok�t tolta fel mag�t lassan.
- �dv�z�lj�tek az �j tagunkat, Ezrealt! - sz�lalt fel Malzahar, mire a t�meg egyb�l felzend�lt.
- Svaagat, Ezreal! - ezt kezdt�k ism�telgetni, eg�szen addig m�g a fi�, lassan fel nem kelt a f�ldr�l.
- Kezd elegem lenni ebb�l az eg�szb�l... Semmi jogod ahhoz hogy b�rkivel is ilyet csin�lj...! - sziszegte idegesen ahogy h�tr�bb l�pdelt, nem �rdekelt�k a furcsa jelek �s semmi... tudta a megfelel� alkalomban �gyis el teleport�l innen, �m a f�rfi csup�n felnevetg�lve cs�v�lta meg fej�t, ahogy vissza l�pdelve az olt�rhoz csettintett.
- Ugyan k�rlek... hisz m�g el sem kezdt�k igaz�n. - ahogy pedig ezt kimondta, a t�megb�l nem sokkal m�g�tte, ism�t kil�pett k�t ember. Egy l�nyt r�ngattak magukkal, annak sz�ja bevolt k�t�zve �s furcsa szinte m�r �nnepi lila ruh�ba volt be�lt�ztetve. V�gtagjain vaskos l�ncok h�z�dtak, es�lye sem volt szabadulni, a k�t f�rfi pedig k�nnyed�n felhaj�tva az olt�rra, l�ncolt�k ki ahhoz.
- Az utols� l�p�s az, hogy �ldozol az isten�nknek... - az oldal�n l�v� t�rt kih�zva annak tart�j�b�l, ny�jtotta a fi� fel�, maszkja alatt egy sz�les mosollyal.
Ezreal teljesen ledermedve n�zett r�juk, egy�rtelm�en ez volt a t�k�letes pillanat arra hogy lel�pjen... �s Malzahar tudta j�l hogy megfog futamodni. Hisz az emberek nagy r�sze itt akart vissza fordulni... elmenek�lni, ahogy pedig a fi� gauntletj�hez rohanva vette fel azt �s h�zta kez�re, tudta, � sem ebben m�sk�pp d�nteni.
- �n... ebben nem veszek r�szt! - jelentette ki �m nem kezdett egyb�l menek�lni. Az arc�n l�v� h�romsz�gek vil�g�tani kezdtek, keszty�j�n egy hatalmas ij jelent meg �s ahogy felh�zta azt teste is elemelkedett a f�ldt�l. Az energia �sszegy�lt k�r�l�tte �s v�g�l egy hatalmas energia hull�mot l�tt egyenesen az olt�r fel�. A s�rg�s l�ved�k k�nnyed�n �tment azon majd egyenesen tov�bb s�v�tve m�g t�bb falon is �tt�rt miel�tt felrobbant volna. Az olt�ron fekv� l�ny halk nyekken�ssel esett az alatta l�v� t�rmel�kekre, m�g a k�r�l�tte �ll�kat f�lrel�kte az energia hull�m. A k�osz pedig ekkor szabadult el, az emberek nagy r�sze �pp hogy meg�szta a l�v�st �s hab�r senki nem s�r�lt meg komolyabban, nem tudt�k mi t�rt�nik vagy hogy mit csin�ljanak most. Mindig megmondt�k nekik mit csin�ljanak, mire hogyan reag�ljanak... �m erre, nem voltak felk�sz�tve, ez pedig �pp el�g volt ahhoz hogy p�nikba esve kezdjenek fel al� rohang�lni.
Ebben a k�oszban, Ezrealt m�r senki nem �ll�thatta meg. K�nnyed szerrel rohant el�re majd a l�nyt �l�be kapva, azzal egy�tt futott a kij�rathoz. Az ajt� m�g mindig z�rva volt �gy balj�t megemelve, l�tte sz�t az azon l�v� z�rat, majd kir�gva azt, vissza sem pillantva, hagyta el a termet az �ldozattal a karjaiban.
Malzahar m�g az�ta is d�bbenten �lt a f�ld�n. A robban�st �s az energia hull�mot aligha �rezte meg... csup�n kiz�kkentve egyens�ly�b�l l�kte fel �m az... az hogy a fi� ezt az utat v�lasztotta, ezt a v�gkifejletet.. azt amire a legkisebb es�ly volt, igaz�n meglepte.
- Kell... � kell. - jelentette ki halkan ahogy felpillantott a m�g mindig nyitva t�tong� hatalmas ajt�ra.

A k�osznak h�la, senki nem k�vette �ket. Ezreal j�l eml�kezett a kivezet� �tra �gy nem t�vedt el a folyos�k labirintus�ban. Csup�n a bej�ratn�l l�v� nagyteremben �llt meg, hol halkan lihegve let�ve a l�nyt, p�r apr�bb l�v�ssel leszedte annak l�bair�l �s csukl�ir�l a l�ncokat.
Az nem sz�lt semmit... csendben b�multa a fi�t, ki betudta annak hogy a m�sik sokkos �llapotban van. Nem csod�lta volna... egy ilyen helyzetben.
- Tudsz j�rni? - k�rdezte ahogy megfogva kez�t, pr�b�lta felh�zni, a l�ny persze, k�vette amit csin�lt. Nem volt m�r szabad akarata, �gy mikor Ezreal futni kezdett kifel� egy sz� n�lk�l k�vette. Odakint senkinek esz�be sem jutott hogy szabaduln�nak. Az erre fel� nem volt szok�s, �gy nem pr�b�lt�k �ket meg�ll�tani. A v�ros sz�l�n, m�g mindig ott voltak a teveszer� l�nyek amikkel idej�ttek. Ezreal meg�llva az egyik mellett, n�zett a l�nyra. L�tta az el�g neh�zkesen futott ut�na �gy meg sem k�rdezte hogy k�pes-e egy ilyenre felm�szni, tudta a v�laszt.
- Seg�tek felsz�llni, tartok neked bakot, csak kapaszkodj meg abban... - mutatott a nyereg fogat�ra. - azt�n, majd h�zd fel magad. - a l�ny csendben hallgatva, b�lintott r�, majd k�vette is a fi� utas�t�sait. A sz�ke elmosolyodott amint az fent volt, majd a l�ny tev�j�t hozz�k�tve egy m�sikhoz, sz�llt fel � maga arra amilyen gyorsan csak lehetett, majd ind�totta meg az �llatot. Gyorsan kezdtek v�gtatni a fi� pedig csak ekkor s�hajtott fel megk�nnyebb�lten. �gy �rezte hogy t�l van rajta... v�gre v�ge, �s hogy ez is csup�n egy volt a rizik�sabb kiruccan�sok k�z�l.
Ahogy egyre jobban t�volodtak, m�g lopva h�tra pillantott a l�nyra, majd a m�g�tt�k elter�l� v�rosra. A nap az�ta m�r aligha volt az �gen, a t�volban pedig szinte csak a v�ros gyenge f�nyeit lehetett l�tni. Ezreal elh�zva sz�j�t, d�nt�tte el soha t�bb� nem t�r ide vissza, miel�tt el�re fordulva m�r csak a horizontot figyelve, v�gtatott el a l�nnyal egy�tt ett�l az el�tkozott helyt�l amilyen messzire csak lehetett.

◀  Ⓜ  ▶
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s